Miért is tagadnánk? Világunkban minden kétféleképpen értelmezhető. A gyilkosságot például vizsgálhatjuk egyrészt erkölcsi szempontból, ebben az esetben kénytelen vagyok beismerni, hogy elítélendő cselekedetről van szó, illetve az esztétika nezőpontjából, azaz a jóízlés szemszögéből nézve. A Gyilkosság, mint szépművészet vegső célja pontosan ugyanaz, mint az arisztoltelészi tragédiáé: “Megtisztítani a szívet a szánalom és a félelem által”
Thomas de Quincey: A gyilkosság, mint szépművészet (1827)
2012 január 27-én és 28-án (pénteken és szombaton), este 20.00 órai kezdettel
1053 Budapest, Károlyi Mihály utca 16
a MISERO PROSPERO Project bemutatja:
“A gyilkosság, mint szépművészet” című darabot.
Del asesinato considerado como una de las Bellas Artes
Thomas de Quincey szövege alapján írta: Carlos Rodero
Előadók: Carlos Rodero és Pipó László
Fény-látvány, jelmez, karakterizáció: Carmen Gonzalo
Zene: Giuseppe Verdi: Macbeth
Plakát és Graphic Design: Strategias Design & Edition
Illusztráció: Jacques-Louis David: Marat halála (1793)
Rendezőasszisztens és feliratszerkesztés: Magos Eszter
Rendezte: Carlos Rodero és Bakucz Dóra
A Magyarországi Spanyol Nagykövetség támogatásával
Időtartam: 60 perc
Spanyol nyelvű előadás magyar felirattal
Belépő: 1200 Ft. (A jegyek korlátozott számban kaphatók!)
Bővebb információ:
Tel: (36-1) 317-3611, (36-1) 317-3450
Fax: (36-1) 317-1722
Pár szóban a projektről
A MISERO PROSPERO Project megalakulása óta ez alkalommal mutatunk be először színházi szöveget spanyol nyelven, Budapesten. Első pillantásra furcsa párosításnak tűnhet, és talán az is, mégis úgy gondoljuk, létezik olyan közönség, amelynek az érdeklődésére számot tarthatunk. Egyrészt van Magyarországon egy szilárd hispán közösség, másrészt nagyon sok olyan magyar anyanyelvűvel is találkozhazunk, aki példátlan precizitással beszéli a spanyol nyelvet, és a spanyol kultúra iránt is érdeklődik. A budapesti színházi életben nem sok olyan alkalom adódik, amikor eredeti spanyol nyelvű előadást láthatunk.
Ez a projekt számunkra tagadhatatlanul egyfajta kísérlet. Mint egy elvetett mag, amely remélhetőleg szárba szökken és kivirágzik. Esetünkben ez azt jelenti, hogy az előadást talán spanyol nyelvterületre is továbbvihetjük, vagy esetleg egy magyar nyelvű változatot is színre viszünk a későbbiekben.
A MISERO PROSPERO Project fordulóponthoz érkezett: ezzel a projekttel visszatérünk a szövegszínházhoz, ez azonban nem jelenti azt, hogy felhagynánk a korábbi gyakorlattal és ne állna szándékunkban továbbra is változatos ötletekkel dolgozni.
A Gyilkosság álmagasztalása
A Gyilkosság, mint szépművészet arról a felháborító képmutatásról szól, amelyet gyakran megfigyelhetünk, amikor az erőszakról esik szó. Sokan mesterkélt értelmiségi érvek mögé rejtik képmutatásukat és tétova semmittevésüket, ilyen emberekről szól ez a darab, káprázatos humorral és iróniával fűszerezve.
Pályafutásunk során sokszor meggyőződtünk arról, hogy a nevetés nagyon hatásos eszköz a színházban. Ezúttal mi is mosolyt szeretnénk csalni nézőink ajkára, de célunk nem az öncélú nevettetés, hanem az, hogy a nevetés által a közönségben gondolatok ébredjenek. A “Gyilkosság Szakértői” Alapítvány alelnökének – aki egy groteszk, enyhe dickensi beütésekkel rendelkező alak – beszédét hallgathatjuk végig a hagyományos, minden évben megrendezett alapítványi vacsorát követően. A társaság tagjaihoz intézett beszéd felettébb izgalmas és intelligens zagyvaság, melyet a legkülönbözőbb érvekkel próbál alátámasztani.
Dramaturgia és szöveg: szintézis
Az eredeti szövegnek, Thomas de Quincey rövid elbeszélésének tartalmi gazdagsága nagy mértékben nehezítette a feladatot, hogy színdarabbá alakítsuk, keserves munkával azonban sikerült egyórás előadássá formálni az értekező jellegű szöveget. A főszereplő műveltségének fitogtatása és fontoskodása jelenti tulajdonképpen a színházi cselekményt, illetve az a folyamat, amely az ő idegállapotának változását mutatja be. A színész játékát az asztaltársaságot kiszolgáló néma pincért alakító mellékszereplő segíti, következésképpen tehát – annak ellenére, hogy valójában csak a főszereplő beszél – mégsem minősíthetjük a darabot monológnak. Véleményünk szerint a szöveg ma is megdöbbentően aktuális, éppen ezért igyekeztünk a cselekményt kortárs közegbe helyezni.
Színrevitel: ha a múzeum falai beszélni tudnának
Az előadásra nem túl megszokott környezetben, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében kerül sor. A közönség a főszereplő világának részévé válik, közeli kapcsolatot alakítva ki vele. Ez a magyarázat arra, miért is fordítottunk hátat a klasszikus, hagyományos színházi közegnek, mely éppenhogy az előadók és néző közti távolság kialakítását szolgálja. Ahogy azt már a közönségünk megszokhatta, célunk most is a letisztult színrevitel és a kidolgozott színészi alakítás. A szöveg a parancsuralmi magatartásformákat parodizálja, a témát a kifejező színpadi szerepjáték teszi kézzelfoghatóbbá, ugyanakkor a befogadáshoz művelt, és lelkes publikumra is szükség van.
Szeretnénk őszintén köszönetet mondani mindazoknak, akik önzetlen segítségükkel hozzájárultak az előadáshoz. Kiemelkedő támogatást nyújtottak a múzeum munkatársai, valamint a Magyarországi Spanyol Nagykövetség, nekik köszönhetjük, hogy a darabot bemutathatjuk.
CONVERSATION