¿Cómo negarlo? En este mundo todo tiene dos lados. El asesinato, por ejemplo, puede tomarse por su lado moral y, lo confieso, ése es su lado malo, o bien cabe tratarlo estéticamente, o sea en relación con el buen gusto. (…) La finalidad última del asesinato considerado como una de las bellas artes es, precisamente, la misma que

But what then? Everything in this world has two handles. Murder, for instance, may be laid hold of by its moral handle, and that, I confess, is its weak side; or it may also be treated aesthetically, that is, in relation to good taste. (…) For the final purpose of murder, considered as a fine art, is precisely

Miért is tagadnánk? Világunkban minden kétféleképpen értelmezhető. A gyilkosságot például vizsgálhatjuk egyrészt erkölcsi szempontból, ebben az esetben kénytelen vagyok beismerni, hogy elítélendő cselekedetről van szó, illetve az esztétika nezőpontjából, azaz a jóízlés szemszögéből nézve. A Gyilkosság, mint  szépművészet vegső célja pontosan ugyanaz, mint az arisztoltelészi tragédiáé: “Megtisztítani a szívet a szánalom és a félelem által” Thomas de Quincey: